Naamah, az ezerarcú Bukott Angyal

A rám rótt feladatoknak élek. Főnökeim nem mások, mint a federheimi gépezet irányítói, a város legfőbb vezetői. Lojalitásom örök akár a tér, az árulás tőlem távol áll.
Az Eget és a Földet határok nélkül ismerem, s ahová nincs korlátlan bejárásom, oda a magam erejétől jutok, törvényeknek és szabályoknak fittyet hányva. Csak Euphoria Kapuját tisztelem.
Az idő láncai nem fognak rabjaikként, fiatalságom pusztíthatatlan. Sem én, sem más nem tehet ezellen: kárhozott szenvedéstől telt létem az idők végezetéig tartani fog majd.
Remény? Mi az, mondd? Nem ismerem.
De tudom, mi az, mely mozgatja az univerzumot. Tudom a titkokat, melyeket Halandó sosem fejthet meg. Ismerem az örökké tartó élet, a határtalan szépség, a mérhetetlen hatalom rejtvényének megoldásait.
De nekem nincsenek már vágyaim.
Nekem csak feladataim vannak. Végrehajtója vagyok Federheim urainak. És elégedettnek vallom magam, bár az elégedettség érzését nem ismerem.
Egyetlen bilincsem csak maga a határtalan Élet.

Az elsők közt hagytam el Euphoriát. Irin voltam egykoron és a nagy lázadás során a békétlenek sorai közt fogtam fegyvert. Mi, kiket később Bukott angyaloknak neveztek, máshogy képzeltük a Világot. Elhagytuk a várost, ahol akaratunkat nem tudtuk igazán beteljesíteni, s felépítettük Federheim falait. Ez még az emberi idők kezdete előtt történt.

A Város belső kerületeiben Ms. Nadia Smith vagyok, a rendőrség különleges osztagának tagja. Tökéletes munkatárs hírében állok, de kevesen találkoztak velem személyesen. Hűvösnek, távolságtartónak tűnök, s azt híresztelik, munkamániás is vagyok. A nevemen egy modern, önálló nőnek tökéletesen megfelelő kis garzont jegyeznek, nem messze a Fobiatól. Két macskával élek együtt.

Mrs. Natalie Clement is vagyok, Michael Clement festőművész özvegye. Csak a Város VI. kerületében tűnök fel, ott is nagyon ritkán, kéthavonta egyszer-kétszer. Úgy tartják, a sosem létező Michael férjem vagyonát élem fel, szakadt ruháim pedig arról árulkodnak, hogy ezt elég alaposan teszem. Álcám tökéletes: ében hajamban ősz szálak úsznak, arcom koszosnak és öregnek tetszik, ruháim egyszerűek és elnyűttek. A VI. kerület sok reményvesztett lakója bizalommal tekint felém.

De ha tudod, sose feledd: én igazából mindig Federheim alázatos szolgája vagyok.